Készülj, tervezz! - Adventi reggel a Mátrában

Még javában ősz volt, amikor egy évvel ezelőtt kitaláltuk magunknak az alábbi karácsony előtti háromnapos kirándulást. Azért osztom meg Veletek akkori "reggeli gondolataimat" ilyen lehetetlen időpontban, hogy ha kedvet kaptok, Nektek is legyen időtök előkészülni minden tekintetben, a bejegyzés végén tippeket is adok, hogyan.

Egy reggel ébredéskor...

„De jó meleg van… a kályha még mindig langyos, pedig tegnap este raktuk meg utoljára. A család alszik. Milyen csend van odakint. Ebben a hidegben még a kutyáknak sincs kedvük ugatni.

Jó ötlet volt eljönni ide Parádsasvárra néhány napra.  Mikor októberben kitaláltuk, olyan őrült ötletnek tűnt az ünnepek előtt utazni. Hiszen ilyenkor mindenki készülődik – mondogattuk. De aztán meggyőztük magunkat, hogy ha idejében felkészülünk, nem lesz gond. És tényleg. Az ajándékokat ősz eleje óta gyűjtögettük,  készítgettük, megvan mind, a lakás kitakarítva vár minket haza, egyedül a csomagolást nem tudtuk időben befejezni, de arra bőven lesz még idő, ha hazaérünk. Ünnepi menünket pedig idén sem spirázom túl. Emlékszem, egyszer az egész Szentestét kint töltöttem a konyhában, na, ezt idén nem csinálom! A fa alatt szeretnék játszani a családdal, úgyhogy valami egyszerű tepsis húst sütök, amit elő lehet készíteni és a Pásztorjáték után csak be kell tolni a sütőbe.

A szépséges mátrai tél egy részlete

Mégis a legjobb az egész adventi készülődésben ez az áldott csend, béke és nyugalom, ami itt fogadott minket a Mátrában. Gyöngyösnél még minden olyan szürke és komor volt! Az emberek tömött sorokban haladtak a bevásárlóközpontok felé. Ahogy érkezésünkkor jöttünk felfelé az úton, Mátrafürednél volt az a határ, ahol egyre több lett a fehér fa, és egyre kevesebb az ember. A Sás-tónál minden csupa fehér volt, és a Kékestetőt elhagyva már fel sem tűnt, hogy legalább térdig ér a hó. Micsoda csoda feljönni ide ebbe a fehérségbe a komor szürke városból! Parádsasvárra legurulni a szerpentines úton pedig mesébe illő. A kastélyszálló is az, mikor meglátja az ember kivilágítva a sötétben.

Nagyszerű választásnak bizonyult ez az apartman. Semmit nem kellett hoznunk, ami „baba- vagy gyerekcucc”, mindent adtak. Két bőrönddel, meg egy nagy zacskónyi étellel érkeztünk, így a szánkó is lazán befért. Persze, éppen azt hagytuk volna otthon!

Első délutánra pont elegendő volt az a körséta a kristálytiszta levegőjű falu körül és a környező erdőben.

Lehajolt hozzánk a fa!

A gyerekek kellemesen elfáradtak, és csak azért volt gond a lefekvés, mert a sok új játék itt a szálláson igencsak felizgatta őket. Kár, hogy másnap délelőtt a Siroki vár zárva volt. Úgy látszik, ez az időszak annyira szezonon kívül van, hogy nem éri meg nekik nyitva tartani. Mindenesetre örülök, hogy nem fordultunk vissza azonnal a zárt kapuk láttán, és egy kis ügyességgel bejutottunk a vár alatti sétányra. Még soha nem voltam erre, és azt sem tudtam, hogy a Barát és Apáca sziklák itt találhatóak. Láttam ugyan a Másfélmillió lépés Magyarországon-ban, de nem emlékeztem a pontos helyükre. Szóval az nagy meglepetés volt!

A Barát és Apáca sziklál a Siroki vár felől

A várba végül sehogy nem tudtunk bemenni. A sziklák felől viszont pazar kilátást kaptunk cserébe -  a várra. Ebéd után pedig egyből átautóztunk Galyatetőre. A rövid délutáni alvás a kocsiban nem tűnt elegendőnek, a fiúk teljesen kibuktak estére. Persze nagyban közbejátszott, hogy Galyatetőn nem találkoztunk egy szál lélekkel sem, ellenben két kóborkutya annyira megörült a társaságunknak, hogy sehogy nem akartak leszakadni rólunk. A srácok meg sikítva menekültek előlük. Az a délután nem volt annyira vicces… Pedig hogy szeretem a hóval borított Galyatetőt!

A kicsi lányunk nagyon élvezi a csatos hordozót! Majd elmesélem Húgomnak, aki a hozzávaló hordozótakarót varrta, hogy milyen jól bevált! Soha nem fázott a kisasszony, sőt, rá mindig egy réteggel kevesebbet kellett adni, hiszen őt az én testmelegem is melegítette.

Ma hazafelé még beugrunk Kékestetőre. Az egész délelőttöt szánkózással és a gyönyörű kilátás bámulásával fogjuk tölteni!

Szánkózás a fekete pálya tetején (a rázósabb részekre a fiúkkal nem csúsztunk le)

Lehet, hogy a toronyba* is felmegyünk.

Felhőszőnyeg az erdő alatt: téli kilátás hazánk legmagasabb kilátópontjáról

Az biztos, hogy ebédelni a fenti önkiszolgálóban** fogunk, eszünk valami sült krumplit, vagy egy egytálételt, ami nem kerül sokba. Itt a mosdó-ügyeket is intézni tudjuk, ha jól emlékszem, viszonylag tiszta. Lehet, hogy a Sás-tónál is megállunk. Bár, ahogy ismerem a gyerekeket, addigra bőven elalszanak, és nem lesz szívünk felkelteni őket, hogy kiszálljunk. Nem baj, a Sás-tó kilátójába tudtommal úgysem lehet felmenni télen. Majd egyszer visszajövünk jó időben, s akkor lehet, hogy az Adrenalin Parkba is benézünk majd.

Felébredtek a gyerekek. Kezdődhet a nap!”

Ha Ti is szeretnétek hasonló helyen és hasonló időszakban ébredni, kezdjetek el:

• spórolni 2-3 éjszakányi szállásdíjra,
• karácsonyi ajándékokat gyűjteni/gyártani,
• pontos időbeosztást készíteni takarítás, esedékes nagybevásárlás tekintetében,
• és foglaljatok szállást számotokra megfelelő árkategóriájú és minőségű helyen.

Amennyiben Ti sem szeretitek a tömeget, ne akkor menjetek a Mátrába síszezon idején - kivéve, ha síelni akartok :) . Az általam fent említett időszak azért volt kiváló választás (utólag jöttünk rá erre igazán), mert ilyenkor mindenki karácsonyra készülődik és az embereknek eszük ágában nincs utazni. De ha a család már minden szükséges előkészületet tudatosan elvégzett, ki lehet élvezni a hegyi csendet és nyugalmat. Kis szerencsével pedig a havat is. S nincs ennél szebb karácsonyváró készület: testileg-lelkileg megújulva várni az ünnepet!

---------------------------------------
* A Kékestető megújult kilátótornyában van egy kávézó. Teljesen körbe lehet sétálni, és a szabadba is ki lehet menni, ahol általában igen erős szél fúj. A benti részben egy mini palack kiállítás van, elképesztő mennyiségű apró tárggyal.
** Figyelem! A hely központi jellegéhez és az árakhoz képest meglepő, hogy az étterem mindössze egyetlen egy rozzant, ócska, majdnem szétesett etetőszékkel várja a kisgyerekeseket. Az etetőszék nem csak rossz állapotú, de veszélyes is, ugyanis a láb közötti rész hiányzik, emiatt a kicsi bármikor kicsúszhat. Jobb ötlet híján a sálammal "kötöttem oda" kislányomat a székhez, nehogy baleset történjen. És csak azért kaparintottuk meg a széket, mert alig volt forgalom aznap. Remélem, hogy azóta változott a helyzet e téren!